Hogy ez a történet miért is érintett meg annyira elsősorban? Elárulom, nem a film miatt(pedig azt láttam előbb), ami igaz, hogy nagyon jó lett, és Saphira az egyik legjobban meganimált sárkány, akit valaha a képernyőmön láttam. Mégis, ami a könyvben nagyon inspiráló volt, hogy végre olvashattam egy olyan történetet, amely a sárkányokat nem úgy írta le, mint egy hatalmas szárnyas hüllőt, amivel egyik helyről a másikre lehet repülni, hanem mint egy bölcs, érző lényt, amely néha több értelemmel bír mint egyes emberek. Chris Paolini megérdemli az elismerést, és hogy minél több sárkányrajongó olvassa el művét!
